|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 7 találat | lapozás: 1-7 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Ungheanu, Mihai 1994. január 13.Marosvásárhely polgármesteri hivatala leállíttatta Antonescu szobrának felállítási munkálatait /még 1993. októberében/. Ezért a döntésért a Háborús Veteránok Egyesülete beperelte a polgármesteri hivatalt. A megyei törvényszék helyt adott a kérésnek és kötelezte a városi tanácsot, hogy engedélyezze a szoborállítást. A Művelődési Minisztérium is engedélyt adott erre. A törvényszéki értékelés az első hivatalos dokumentum, amely szerint Antonescu nagy politikus volt, aki "megakadályozta a zsidók deportálását". A polgármesteri hivatal fellebbezni fog a döntés ellen. - December 15-én 12 amerikai szenátor nyílt levelet intézett Iliescu elnökhöz, kifejezve aggodalmát amiatt, hogy Slobozián felavattak egy Antonescu-szobrot, az avatáson a kormányt Mihai Ungheanu államtitkár képviselte. Követelik az államtitkár lemondatását, és magyarázatot kérnek Iliescu elnöktől. Ugyanakkor véleményét kérik arról, hogy hasonló akcióra készülnek Kolozsváron, Szatmáron és Pitestin. /Népújság (Marosvásárhely), jan. 13./ A marosvásárhelyi törvényszék ítélete szerint "akik ellenzik szobrának felállítását, úgy tekinthetők, mint nemzet és országidegenek. Marosvásárhely Ion Antonescu hazájának része, ahol megilleti, hogy szobrot emeljenek tiszteletére." /Új Magyarország, jan. 14./ Kincses Előd kiegészítette ezt a hírt: a Maros Megyei Törvényszék 2625/1993. dec. 10-i ítélete törvénytelen, azt a Vatra Romaneasca alapító alelnöke, Ion Sabau bíró hozta. Az ítélet indoklásával kapcsolatban, hogy Antonescu ellenezte a zsidók haláltáborba hurcolását, Kincses Előd idézi Matatias Carp Holocaust Romániában című könyvének adatait: a román katonaság és rendőrség aktív közreműködésével 340 ezer zsidót pusztítottak el. /Népszava, jan. 17./ Előzmény: 1993. okt. 23,25,30-i jegyzet.1995. január 24.Csapody Miklós, MDF-es képviselő kétnapos /jan. 23-24./ romániai látogatást tett. Jan. 23-án Bukarestben részt vett a bukaresti Magyar Kulturális Központban rendezett "Az identitás Európa történetében" című ankéton, ahol Gabriel Andreescuval és másokkal folytatott eszmecserét. Másnap az RMDSZ vezetőivel, Mihai Ungheanu kulturális államtitkárral beszélgetett, majd Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel, Tempfli József nagyváradi és Reizer Pál szatmári püspökkel találkozott. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./1995. augusztus 28.Aug. 28-án Bukarestben a bécsi döntésre emlékező szemináriumot tartottak a kormány, a koalíciós pártok és a történészek jelenlétében. Az ünnepi szónokok - Mihai Ungheanu művelődési minisztériumi államtitkár, Valer Suian RNEP-politikus, Gheorghe Buzatu és Florin Constantiniu történészek, Lucian Culda nyugalmazott tábornok - azt akarták elhitetni, hogy lehetséges egy újabb bécsi döntés. Culda tábornok szerint a Nyugat az integrálódás ürügyén gyengíti Romániát, hadiipari termelése 10 %-osra csökkent, médiaháború folyik az ország ellen. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./ A szemináriumon bemutatták a kormány által kiadott Üldözöttek saját országukban - Tragikus vallomások - 1989. december-1990. március című, kormánytámogatással kiadott könyvet. Ennek angol, német és francia nyelvű változatát 5000 példányban eljuttatták a nagykövetségekre. A vezető kormánypárt, a Társadalmi Demokrácia Pártja alelnöke, Mirca Pavlu így összegezte pártja alapdoktrínáját: "Erdély román föld volt és az is marad. Ez nem képezheti vita tárgyát, hiszen a román nép megmutatta, ha kell, fegyverrel és intelligenciával egyaránt megvédi határait." /Magyar Hírlap, aug. 26./1995. augusztus 28.Aug. 28-án Bukarestben a bécsi döntésre emlékező szemináriumot tartottak a kormány, a koalíciós pártok és a történészek jelenlétében. Az ünnepi szónokok - Mihai Ungheanu művelődési minisztériumi államtitkár, Valer Suian RNEP-politikus, Gheorghe Buzatu és Florin Constantiniu történészek, Lucian Culda nyugalmazott tábornok - azt akarták elhitetni, hogy lehetséges egy újabb bécsi döntés. Culda tábornok szerint a Nyugat az integrálódás ürügyén gyengíti Romániát, hadiipari termelése 10 %-osra csökkent, médiaháború folyik az ország ellen. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./ A szemináriumon bemutatták a kormány által kiadott Üldözöttek saját országukban - Tragikus vallomások - 1989. december-1990. március című, kormánytámogatással kiadott könyvet. Ennek angol, német és francia nyelvű változatát 5000 példányban eljuttatták a nagykövetségekre. A vezető kormánypárt, a Társadalmi Demokrácia Pártja alelnöke, Mirca Pavlu így összegezte pártja alapdoktrínáját: "Erdély román föld volt és az is marad. Ez nem képezheti vita tárgyát, hiszen a román nép megmutatta, ha kell, fegyverrel és intelligenciával egyaránt megvédi határait." /Magyar Hírlap, aug. 26./2006. március 14.Az RMDSZ a koalíció elé viszi az 1940-es években az „ellenséges vagyonokkal” kapcsolatban született törvények következményei orvoslásának ügyét. A CASBI (Casa de Administrare si Supraveghere a Bunurilor Inamice – Ellenséges Vagyonokat Kezelő és Felügyelő Pénztár) néven ismert intézmény annak idején sok erdélyi magyar ember vagyonát is zár alá vonta, s ezekre a javakra az 1989-es változás után elfogadott restitúciós törvények mindmáig nem vonatkoznak. Markó Béla kormányfő-helyettes kijelentette, hogy az RMDSZ támogatja azt a tervezetet, amelyet erre vonatkozóan Puskás Zoltán szenátor dolgozott ki, s amely a szenátuson vita nélkül jutott át. Mihai Ungheanu nagy-romániás szenátor a múlt héten kifogásolta, hogy a szenátus hallgatólagosan elfogadta a jogszabályt. /Napirenden a CASBI-vagyonok sorsa. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./2006. december 18.Traian Basescu államfő december 18-án mutatja be a parlamentben a Vladimir Tismaneanu politológus vezette bizottság jelentését. A testületet az államfő kérésére hozták létre azt követően, hogy több civil szervezet is felszólította Basescut: hivatalosan ítélje el a kommunizmust. A Tismaneanu-bizottság feladata az volt, hogy olyan tudományos dolgozatot készítsen, amely tényeket felsorakoztatva mutassa be a kommunizmus bűncselekményeit a kezdetektől, azaz az 1947. december 30-i államcsínytől egészen annak 1989. decemberi megbuktatásáig. Néhány nappal a dokumentum hivatalos bemutatása előtt Tismaneanu a bukaresti Adevarul napilap szerkesztőségébe is eljuttatta a jelentést, amelyet az újság ismertetett. A bizottság azt kéri, hogy az elnök ítélje el a kommunista rendszert, nevezze meg a bűnösöket, továbbá támogassa a levéltárak anyagához való szabad hozzáférést. A 660 oldal egyebek mellett felsorolta azoknak a nevét, akik hozzájárultak a diktatúra kibontakozásához és fenntartásához. A törvénytelenségen alapuló rendszer létrehozásáért és fenntartásáért vétkesek című fejezetben, többek között, Gheorghe Gheorghiu-Dej, Ana Pauker, Gheorghe Apostol, Gogu Radulescu, Manea Manescu és Ion Iliescu neve szerepel. A volt államfő /Iliescu/ neve egy másik fejezetben is megjelenik, amely a kommunista ideológia lakosság körében való erőszakos terjesztéséről szól. Ebbe a kategóriába sorolhatók: Mihai Roller, Paul Niculescu-Mizil, Walter Roman (Petre Roman édesapja), Silviu Brucan és mások. A Román Kommunista Párt (RKP) aktivistái között található Mihai Bujor Sion (fia 1990 után Iliescu tanácsadója volt) és Leonte Tismaneanu (a bizottság elnökének, Vladimir Tismaneanunak az édesapjáról van szó, aki az ötvenes években tisztséget töltött be az RKP-ban). A kommunizmus eszméinek propagálásában fontos szerepet játszott Paul Niculescu-Mizil, Leonte Radu, Eugen Florescu és Ion Iliescu. A jelentés tartalmazza azoknak a művészeknek, íróknak és költőknek a nevét is, akik műveikben és alkotásaikban a rendszert dicsőítették, mint például Eugen Barbu, Corneliu V. Tudor, Dan Zamfirescu, Ion Dodu Balan, Dinu Sararu, Adrian Paunescu, Ilie Badescu, Mihai Ungheanu, Nicolae Dan Fruntelata, Ilie Purcaru és Arthur Silvestri. A külpolitikáról szóló fejezetben, többek között, Vass Gizella (Bogdan Oltenau liberális képviselőházi elnök nagyanyja) és Andrei Stefan neve szerepel. Tismaneanu jelezte, hogy a kutatás során legnehezebben a Külügyi Hírszerző Szolgálattal (SIE) tudtak együttműködni. Elsőként a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke, Corneliu V. Tudor reagált a Tismaneanu-bizottság megállapításaira. Vadim azzal fenyegetőzött, hogy a szociáldemokratákkal karöltve bojkottálni és szabotálni fogják Basescu beszédét, bekiabálásokkal, valamint füttykoncerttel próbálják majd megzavarni az államfő felszólalását. Tudor cáfolta, hogy személyesen ismerte volna a néhai diktátort, akit különben „nagy román hazafinak” és „az egyik legnagyobb államférfinak” tekint. A Szociáldemokrata Párt (PSD) tiszteletbeli elnökévé választott Ion Iliescu exállamfőt ért vádakról a párt etikai bizottságának elnöke, Valer Dorneanu úgy vélekedett: a PSD nem hajlandó részt venni az elnöki bizottság „politikai játszmájában”, amelynek célja Iliescu lejáratása. /Papp Annamária: Basescu ma mutatja be Tismaneanu jelentését. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./2010. november 8.Păunescu: a disznótól a félistenigHalála után Adrian Păunescu elérte azt, amire egész életében törekedett: nevezetesen, hogy amolyan fél- (ha nem éppenséggel egész) istennek tekintsék. A román irodalmi- és politikai élet talán legellentmondásosabb személyiségétől búcsúzott tegnap az ország: a 67 éves korában elhunyt Adrian Păunescut a román nép költőóriásaként temették el a bukaresti Bellu temetőben, az Írók sétánya mellett, Mihai Eminescu, George Coşbuc, Mihail Sadoveanu, Nicolae Labiş sírjának szomszédságában, szinte teljesen megfeledkezve arról, hogy évtizedeken át Nicolae Ceauşescu udvari költőjeként szolgálta ki a népnyúzó kommunista diktatúrát. Rossz cél szolgálatában Költő, publicista, nyelvőr, politikus, egyetemi tanár, agitátor, propagandista – ez volt egyszemélyben Adrian Păunescu. Tehetsége, szónoki készsége, mozgósító ereje, költői vénája vitathatatlan – kár, hogy rossz cél szolgálatába állította. A román nyelv szeretete, vagy ha úgy tetszik: még bocsánatosnak minősíthető nyelvi nacionalizmusa nyelvi sovinizmussá alacsonyodott. Minden erővel igyekezett megakadályozni a kisebbségi – elsősorban a magyar – nyelvhasználatot a román közéletben, a kisebbségi nyelvek elnyomásával akarta abszolút hatalomra juttatni a többségi nyelvet. Ugyanúgy, ahogyan féktelen hazaimádata is sovinizmusba, magyarellenességbe torkollott. Adrian Păunescu az utóbbi húsz évben minden szinten próbálta megakadályozni a magyar érdekérvényesítést. Mindebben olyan tettestársakra talált, mint Corneliu Vadim Tudor, George Pruteanu, Ion Lăncrănjan, Romulus Vulpescu – és az Adrian Păunescu által „bezzegmagyarrá” ütött Hajdú Győző, aki ebben a minőségében volt hivatott hitelesíteni mentora „elfogultságtól mentes magyarbarátságát”. A „romániai woodstock” A besszarábiai Copăceni községben született 1943-ban, de gyermekkorát az olténiai Bârcában töltötte. 23 évesen lett az Amfiteatru szerkesztője, majd a România liberă főszerkesztő-helyettesévé nevezték ki, 1973–1985 között a Flacăra című hetilapot vezette. Eközben politikai karrierjét sem hanyagolta el: 1996–1988 között az írószövetség KISZ-titkára volt, 1986-ban belépett a kommunista pártba. Nevét a Flacăra irodalmi kör 1973-ban történt megalakításával tette ismertté: tizenöt éven át járta az országot a körrel. A rendszerint stadionokban megrendezett 1615 előadás, valóságos társadalmi mozgalommá változott. Több mint hatmillió nézője – zömmel fiatal – volt. Meglátszott, hogy az Egyesült Államokban egy éven át tanulmányozta, a tömegmanipuláció mechanizmusait. A rendezvényeken sok, a művészeti életben később rangot, tekintélyt nyert fiatal tehetség tűnt fel, közöttük Florian Pittiş, Nicu Alifantis, Mircea Vintilă, Marius Dragomir, aminthogy az is tagadhatatlan, hogy a fasisztoid-kommunista sorozattal hatalmas szolgálatot tett a diktátornak, a Ceauşescu által intézményesített nemzeti-kommunizmus legfőbb agitátorává lett. Az előadásokon korántsem az akkoriban oly divatos folkzene volt a főszereplő, hanem a rendszer, legfőképpen pedig annak két mindenható ura: Nicolae és Elena Ceauşescu. A rendezvénysorozat nem a fiatalok lázadási formája volt – amint azt Păunescu a fordulat után megpróbálta (sajnos, sikerrel) elhitetni a feledékeny román közvéleménnyel – éppen ellenkezőleg: a kommunista propaganda eszközeként szolgált. Ha már akkor, ifjúkorában nem kerítette volna hatalmába a nagyravágyás, a mérhetetlen gőg, ha nem akart volna Ceauşescu fölé nőni, a Flacăra rendezvénysorozatát sohasem tiltották volna be, ami akár évekkel is késleltethette volna a rendszerváltást. Így azonban, egy hirtelen kitört vihar ürügyén – amikor is a stadionból való fejetlen menekülés közben öt fiatalt tapostak halálra – Ceauşescu véget vetett a „romániai woodstock-nak”. Păunescu egy év múlva megpróbált „bűnbocsánatot” nyerni: dicshimnuszban énekelte meg a diktátor egyik beszédét, hozzá intézett levelében pedig a fejedelmeket megillető „nagyméltóságod” megszólítással illette Ceauşescut. Következetesség – a rosszban Adrian Păunescu nem csak a magyar kisebbségnek tett rosszat – szavakban oly szeretett hazájának és népének is ártott. Nem véletlen, hogy 1989 decemberében csak a bukaresti amerikai nagykövetséget őrző tengerészgyalogosok mentették meg attól, hogy a feldühödött tömeg meglincselje. 1989 után is a múlt embere maradt. Egyetlen erénye volt, hogy nem tagadta meg baloldali eszméit, Ceauşescu iránt érzett csodálatát – már ha erénynek lehet nevezni a rosszhoz való következetes ragaszkodást. A rendszerváltás után Ceauşescu volt első miniszterelnök-helyettese, Ilie Verdeţ Szocialista Munkapártjába lépett be. A közéletből ugyan pár évig eltűnt, de a kilencvenes évek elején Mihai Tatulici visszhangos tévé-interjút készített vele. Ebben Păunescu akkor még bűnbánóan ledisznózta magát 1989 előtti tetteiért. Röviddel ezután azonban már a Munkapárt államfő-jelöltjeként indult az 1996. évi választásokon, majd 2008-ig a szociáldemokraták szenátora, tévé-adások gyakori vendége volt, és immár ismét félistennek tekintette magát. Politikusként a „nem adjuk el az országot” jelszó híve, a kapitalizmus, a privatizáció, az európai fölzárkózás ellensége volt. A kommunizmus bűneit vizsgáló Tismăneanu-bizottság jelentésében egyebek között megállapította róla: „akarva vagy akaratlanul a kommunizmus első éveire jellemző agitációs versek stilisztikai fortélyaihoz folyamodott. (...) Soha nem felejtette el emlékeztetni a látványba belefeledkezőket arra, hogy engedelmességgel és szeretettel tartoznak a Legfőbb Vezetőnek. (...) A vezetőnek tett szolgálataival nélkülözhetetlenné és erőssé tette magát a propaganda hierarchiájában. (...) A propaganda csapdájába csalta a serdülők ártatlan lelkét, robbanó erőiket a gyűlölt rendszer szolgálatába állította”. A jelentés a modernizációs ideológiát az autochtonizmus gondolatával sajátos módon vegyítő „protokronizmus szószólóinak” sorában említi – többek között Eugen Barbu, Corneliu Vadim Tudor, Ion Lăncrănjan, Dinu Săraru, Mihai Ungheanu Ilie Purcaru mellett – Adrian Păunescut is. Talán van valami jelképes is abban, hogy éppen november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom napján temették. Păunescu földi pályafutása végeztével is hat: halála, temetése most ugyanolyan hisztériát váltott ki országos szinten, mint a diktátort, a kommunizmust dicsőítő rendezvényei, versei annakidején a stadionokban. Bogdán Tibor, Új Magyar Szó (Bukarest) lapozás: 1-7
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
